2014. kezdődik a bringaszezon !

- eddig nem volt tél -

Valahogyan úgy alakult, hogy az elmúlt év vége és az idei év eleje csökkentett bringatúrákkal ugyan, de mégis eltelt. 

Muszáj volt menni, mert a bringás vér egy idő után nem hagyja az embert nyugodni, de csak kisebb kirándulások történtek.

A hidegebb napokon legfeljebb 2-3 órás etapokat lehetett lenyomni. A réteges öltözködés miatt ennél többet is el lehetne viselni, de a lábújjak akármennyire is be vannak bugyolálva a több rétegű zoknikba, neoprén fuszeklikba, csak nem mozognak úgy, hogy rendes vérellátásban is részesüljenek. Szóval, ha ettől több időt töltök a nyeregben, előbb-utóbb a lefagyás érzetét vizionálják 

Szóval, maradt a közeli Szentendre oda-vissza és a Budai-hegység közelebbi ormai.

 2014. január 6.

 Szentendre - Dunakorzó - verőfény

 

2014. január 12.

Valahol a Széchenyi- és a János-hegy között

 

2014. február 26.

Lássuk milyen a Pilis, ha szép az idő

Kora délelőtt van. Az ablakon kipislantva kék eget látok, a hőmérő kijelzője azonban alig vánszorgott feljebb a + 2 C-nál. De, a remény nagy hajtó erő, szerintem lesz ettől melegebb is. Gyors öltözködés, pakolás, irány a tároló és ... nyeregbe 

Ma egy hosszabb távot tervezek, mert az ellustulás sötét réme fenyget és ez pszichésen is tűrhetetlen 

Az útvonal szinte már opcionális. Budakalászig a megszokott Duna melletti szakasz, de tekintettel az emúlt néhány nap esős voltára, most elkerülöm a Szentendre felé húzódó gáti részt a vélhetően felázott rekettyéssel együtt. A Luppánál egy balossal, irány Budakalász.

Szentendrét a HÉV vonala felől a Püspökmajoron átvágva a Szentlászlói útra érkezem. Izbégtől a Dömörkapu-Lajosforrás felé való leágazásig vadonat új az aszfalt.

Dömörkapunál a vízesés fölött rövid szusszanás következik. Ezt nyáron a sok lombtól így nem nagyon lehet látni. Szép ez télen is, nyáron is.

Innen megállás nélkül nyomom a Király-kúti nyereg felé, majd a Kakas-hegy kellemes lejtőjén gurulok tovább Pilisszentkeresztig.

Aztán nyomás megint felfelé a Szántói nyergen és onnan egy balos beíveléssel egy kellemes, murvás bringaút következik, amely Csobánka felé vezet.

Félúton rövid pihenő a késő-téli napsütésben .

Az erdőből kiérve már a Kiskevély és a távolabbi Budai-hegyek körvonalai bukkannak fel.

Mert még eléggé világos van, úgy döntök, hogy nem a szokásos úton megyek Pilisborosjenő felé, hanem a Kevélyeket balról kerülöm meg. Arrafelé még úgysem jártam.

Eléggé köves és egy darabig felfelé visz az út, de nemsokára egy pihenőhelyhez érkezem...

 ...ahonnan fenséges panoráma nyílik Dömörkapu és a Bölcső-hegy felé. 

Indulás tovább a hol köves, hol földes ösvényen, amelynek végén a Barackos útról kanyarodom balra a Budakalász felé vezető aszfalt útra.

Ez már Óbuda a Tímár utcai felüljáró, ahol mint látható nem mindenkit foglal le a közlekedési szabályok maradéktalan betartása. Ez van.

Nagyon kellemes bevezető mozgás volt, felkészülve a tavaszra a mintegy 82 km távon.

Jólesett, mert az izmok már igen csak kezdtek lázadozni a hanyag és lazító majdnem semmittevés miatt.

Hajrá bringázás!

Jön a tavasz! 

 

Február 28.

- ekkora szívásban régen volt már részem -

Február utolsó napja van és reggel sokat sejtetően kezdett el kékelleni az égbolt.

Pakolás, indulás. Mára ismét egy nagyobb kört tervezek, de az időjárás keresztbe tett. Szentendrére érve elkezdett cseperegni az eső és felhőkből olvasva ez semmi jóval sem kecsegtetett.

Úgy is lett. Egy gyors piknik a Duna mélyebben lévő, de most szárazon álló kavicsos medrében és máris rákezdett az eső. Később ez változott. A meteorológia szerint ami majdnem bőrig eláztatott, az a tél utolsó zivatara volt. Büszke vagyok magamra, az esőcuccomat nem hoztam magammal . Sebaj, szombatra jó időt jósoltak és én rettenetesen sok pozitív kisugárzást vagyok képes magamból kibocsátani 

 

Március 1.

- a naptári tavasz első napja -

Mint mondám, nagy mennyiségű pozitív sugárzás rejtőzik bennem. És ha a meteorológiával összefogunk, akkor olyan túl rossz dolog nem sülhet ki belőle.

Bejött. Kék az ég, süt a Nap. Tehát irány a Pilis!

Esőriasztónak most berakodom az esővédő ruhát is a hátizsákba. Elfér benne, jó nagy.

Ma úgy tervezem, hogy útba ejtem a Pap-rétet is.

Irány tehát Szentendre - Dömörkapu - Pilisszentlászló - Pap rét - Sztaravoda útvonal.

 Átkelés Szentendre alatt a Dera-patak hídján.

Nemsokkal később, már a Dömörkapu és Lajosforrás felé mutató táblánál szusszanok.

Ezek Dömörkapu sziklái. Nyáron ez ennyire nem látható, a növényzet lombja jelentősen takarja.

Egy hosszabb etapot követően Pilisszentlászlót elhagyva, már a Pap-rét felé vezető erdészeti úton nyomakodom felfelé. Az erdei terepre még nem nagyon lehet bemenni. Nagy a sár a tegnapelőtti eső miatt. Kell még legalább egy esőmentes hét az erdei túrákhoz 

Nemsokára elhagyom a Szentendrei erdészet területét és a Visegrádi területen gurulok le a Pap-rétre.

Az egyik tó a Pap-réten. Kettő is van belőle.

Majd irány a Sztaravoda völgye.

Kopár még minden, így könnyen felfedezhető az út bal oldalán lévő sziklás domb. Nyáron ide el kell jönnöm 

Eső-kunyhó az út mellett.

Szemben a Sztaravoda feletti erdők, mögötte a távolban a Bölcső-hegy sziluettje és alatta Dömörkapu.

Egy kisebb futamodás után már a Szentendre-i skanzen mellett gurulok el.

Ma igen kiváló idő volt annak tiszteletére, hogy március első napja vagyon +15-16 C fokkal, napsütéssel, vagyis minden összejött egy kiadós bringa-túrára, amelynek vége éppen 80 km lett.

Úgy néz ki hogy talán beindult a szezon és remélem már nem lesz havazás ami kissé visszafogja a tekerési lehetőségeket.

Bringázni akkor is jó !

 

 Március 5.

-Terepre fel! (de csak óvatosan)-

Néhány nap óta, igencsak mosolygósabb oldalát mutatja az időjárás. Nem volt eső, ami azt jelentette, hogy talán valamelyest felszikkadt már a talaj.

Ráadásul szerda van, aminek sok köze nincs a bringázáshoz, azonban ennek ellenére hol süt, hol meg a felhők mögé bújik a Nap. Vagyis megint egy kellemes napra van kilátás a bringa nyergében.

Lássuk csak melyik az a terep, ahol már érdemes lehet a talaj állagát sárügyileg kielemezni.

Célozzuk csak meg a Dömörkapu - Prédikálószék - Piliszsentlászló - Dömörkapu kört magába foglaló területet. Azt még nem tervezem, hogy végig megyek, mert az utolsó szakaszon az út még biztosan csúszós lehet és az emelkedőn nem nagyon akaródzik a felesleges kinlódás.

Az óvatosság ilyenkor nem árt, ezért az esővédő cucc be a hátizsákba és indulás.

Szentendre déli oldalán a Dera-patak hídján átkelve már jól látszik a Pilis és a Visegrádi-hegység vonulata. A cél, valahol ott van a belső részen.

Szentendrén a Püspökmajor felől ereszkedem le a Bükkös-patak medréhez vezető bringa útra.

Dömörkapuhoz a korábban már -részemről- kiválónak minősített Szentlászlói úti emelkedőn jutok fel. Igaz, előtte a Dömörkapu-Lajosforrás felé balra vezető útelágazástól már a "megszokott terepes", vagyis a régi, jól feltört aszfalton zötyköklődöm felfelé.

A Sikárosi vadászháznál a látvány azt hiszem önmagáért beszél. A Pilis még igy kopáran is vonzó.

A Király-kúti nyeregnél ott a lehetőség, hogy egy jobbossal a már murvás, köves úton feljussunk a Hármas határtól a Prédikálószék felé húzódó gerincre.

A látvány miatt megérte. A Visegrádi-hegység a Fellegvártól Piliszsentlászlóig. Ezért a fotóért egy kicsit mászni kellett egy meredek lejtőn.

Rövid pihenő a már "megszokott" helyen a Görbe-hajtás feletti magányos sziklánál.

Pilisszentlászló felé a már jobbára földes talajon lehet haladni, ami időnként sarassá válik. Kell még ide az 50/C-s gumiabroncs a kerekekre.

Kisvártatva, a Kisrigó vendéglőnél szusszanok egyet.

A Dömörkapu felé vezető lejtő egy szakasza. Itt jól el lehet ereszteni a bringát, de a menetszél még hűvös és ezért nem árt a 3-4 réteges felső ruha. Kiváló szakasz ez.

A vízesés Dömörkapunál. Jó a vízhozam.

Egészen jó nap volt ez. Megállapítható, hogy a tavasz az visszavonhatatlanul itt van a közelben és egyre csak jön. A kirándulókat egyelőre a gyalogos túrázók jellemzik, bringásokkal még alig találkozni. Igaz, hétközepe van. 

Kellemes 86 km távot tudhattam magam mögött. Ha ilyen marad az idő, akkor a bringás túrákat igencsak sűríteni fogom.

Bringára fel és amint tartósabban szárazabbra fordul az időjárás, már nem csak az aszfalton való tekerés marad, hanem irány az erdei ösvények mélye.

 

 Március 12.

-próbáljuk ki, milyen most az erdei terep-

Reggel van, fél 7. Az ablakon kipillantva napsütés látszik és ez a külső szemlélő -vagyis nekem- számára kellemes bringás kiránduló időjárást ígér.

A kérdés, hogy ez belülről milyen? A gyakorlat majd megmutatja, gyerünk a hegyekbe! 

Remélhetőleg az elmúlt napok csapadékhiányos időjárása  valamelyest már szárított a talajon, ezért úgy döntöttem, hogy ideje megnézni milyen az útviszony a Prédikálószék környékén.

Hogy mi kerekedett ki, azt mutassa meg az útvonal térképe.

Szentendrét Budakalász felől közelítem meg, mert még nem vagyok biztos benne, hogy a Duna melletti gátnál a rekettyésen át húzódó Eurovelo 6 ezen szakasza megfelel-e a bringás elvárásoknak.

A Dera-patak felől biztos az út, így itt szelem keresztül Szentendre nyugati oldalát a Bükkös patakon Dömörkapu felé.

A Sikárosi-medence ilyenkor is szép.

A Királykúti-nyereg felé húzódó emelekedő végén egy jobbos íveléssel már a Keserű-hegy felé tartok...

...ahonnan páratlan kilátás nyílik a Visegrádi-hegység Visegrádtól Pilisszentlászlóig húzódó vonulataira.

Innen most nem tekerek feljebb, mert az a gyanúm, hogy a Prédikálószék előtti meredek emelkedő talaja még túl laza lehet a nedvességtől és így most nincs kedvem felkínlódni magamat a bringával. -Majd legközelebb-

Irány vissza a Pilisszentlászló felé vezető ösvényen, de még előtte kis pihenő, az egyik kedvenc helyemen a Görbe-hajtás feletti sziklánál.

Tovább haladva a kellemes lejtős úton a viszonylag stabil, tehát majdnem száraz talajon...

...megérkezem a Kisrigó vendéglőhöz. Szerda van, szünnap. Azonban a kerítés melletti kútnál lehet a kulacsba vizet tankolni. 

Mivel nem terveztem túlságosan hosszú túrát, megkezdem az ereszkedést a Dömörkapu felé vezető erdészeti úton...

Dömörkapunál kis lazítás a vízesésnél. Jó most a vízhozam, az elmúlt időszakban volt bőven csapadék.

Szép nap volt. Jó etappal 82 km táv kerekedett ki. Terepen még csak kellő körültekintéssel lehetett haladni, de talán néhány esőmentes nap és már bátrabban lehet merészkedni az erdei szakaszokra is.

 

 Március 14.

 -hogyan látogassuk meg a Rám-hegyet-

Valamikor tavaj jártam utoljára Dömös felé és mert kiváló napsütéses reggelre ébredtem, hamar megérett az elhatározás, hogy ma egy hosszabb utat teszek arra felé. Megérte.

De ne kapkodjuk el, járjuk végig csak szépen sorjába mi és hogyan is volt.

Térkép elő és az útvonal már körvonalazódik is.

Szentendrét most középen szelem által ott, ahol a Bükkös-patak már a Dunát közelíti.

Ez egyúttal kijelölt bringaút is és egyenesen vezet a Dömörkapu - Királykúti-nyereg vonal irányába. Jó húzós szakasz ez felfelé. A Sikáros felett egy rövid szusszanást követően már meg sem állok a Dobogókő alatti sípálya alsó szakaszáig.

Némi kanyargás után feltűnik a Rám-hegy sziklája. 

Oda igyekszem, még nem jártam ott.

A Rám-hegy "kapuja".

A hegyre feljutva...

... pazar kilátás... 

...a Vadálló-kövek irányába...és felettük a Prédikálószék.

A panoráma lenyűgözően szép.

Jellemző módon természetes volt, hogy nem az aszfaltos úton folytattam a tekerést, hanem be az erdőbe. Hiába, a terep, az terep.

És nemsokkal később már a Rám-szakadék utolsó előtti felső lépcsőinél bukkantam ki az erdőből.

A Rám-szakadék nem bringásoknak való hely, ezért nyomás felfelé.

Feljutva a "válaszúthoz" tábla mutatja, balra a Lukács-árok, jobbra a Rám-szakadék.

-Itt külön táblán kérik, hogy a túrázó -már aki Dobogókő felől érkezik és oda is akar visszajutni- a Lukács árokon menjen le és csak felfelé használja a Rám-szakadékon át vezető utat.

Rövid pihenőt követően, irány a Lukács-árok.

Kellemes, de időnként húzós meredeken vezet lefelé az út...

és több vizes átkelő szakítja meg az ereszkedést.

Aki odafigyel a terepre az biztonságosan le tud érkezni a Dömösre vezető aszfaltos útra.

Innen aztán jó iramban lehet lefelé haladni.

Én is ezt tettem volna, azonban egy új élet világra jötte miatt érdemes volt megállni.

Csak néhány perce született a gida...

és az első felállását...

...muszáj volt megvárni. 

Boldog születésnapot  !

Aztán tovább, mert még vagy 45 km út vár rám.

A 11-es úthoz érkezve a Duna túlsó partján a Börzsöny és annak oldalában a Remete-barlangok látványa fogad.

Gyönyörű idő volt. A Nap kiválóan sütött és minden összejött egy kiadós 105 km-es tekeréshez.

A hét végére kellemetlenebb időt jósolnak, de remélhetően a következő héten ez már a múlté lesz.

Bringázni minden évszakban jó!

 

 Március 18.

- Pilisszentlélek és a Pálos kolostor romjai -

Már tavaj elterveztem, hogy valamivel gyorsabb bringámnak köszönhetően többször ellátogatok a Visegrádi-hegység Esztergom felé húzódó lejtőire.

Ezért ma úgy terveztem, hogy felkeresem Pilisszentlélek felett a Pálos kolostor romjait.

Az időjárás ennek ma nem fog akadályt támasztani és a terv a megvalósulás fázisába kezdett torkollni.

Térkép - mint már annyi alkalommal - elő és lássuk, hogy merre is vezesen az útvonal. Dobogókőt mindenképpen útba ejtem és majd onnan surranok lefelé a célig. Azután meg, majd csak alakul valahogyan. Így is történt.

A már megszokott útvonalon Dömörkapu után a Sikáros légterében egy sas járőrözik kitartóan. 

Dobogókőn egy rövid betáp következett a magammal hozott a "délig tartó lendületből" és egyéb tápláló étkekből, majd irány a lejtő. A Két Bükkfa-nyeregnél ívelek jobbra  és meg sem állok Pilisszentlélekig.

Szép ez a környék. Ide csak az jön, akinek feltétlenül dolga van, és persze a túrázó...

A községen átvezető azfaltos útról a piros jelzésen kell balra beváltani és némi kapaszkodást követően feltűnik a Pálos rend kolostorának régmúltat idéző romja. 

Tábla hozza tudomására az érdeklődőnek a hely jellegét.

Az út mellett tájékoztató a rend mútjáról és jelenéről...

Indulás tovább  az erdészeti úton és a kellemes lankán meg sem állok a Hoffmann vadászházig, ahonnan jobb felé vezet be egy szélesebb ösvény az erdőbe.

Itt egy darabig még lehet tekerni, de aztán a csapás véget ér.

És mert visszafordulni nem szokásom, nekivágok a hegyoldalnak, amely bringával a kézben egy végtelen nyomakodásnak tűnik az avar borította laza talajon...

Itt ember évtizedek óta nemigen járt, a fák önmaguktól fordultak ki a hegyoldalból.

Azonban a hóvirág nem . Rá nem hat a gravitáció.

Egy idő után felérek a meredély tetejére, ahol több szélesedő csapást követően egy földes úton végül visszajutok a Dobogóköre vezető aszfaltra.

Ismét ketresztül vágok a helységen és a TV adótól kisvártatva a kék jelzésre érkezem, ahonnan máris lejtőzöm tovább Szentendre irányába.

Persze, a magányos fácánkakas látványa egy fotó erejéig csak megállított 

És kicsit később a Sikárosi medence feletti vonulat látványa is fékezésre késztetett.

Alaposan elvitte az időt a Pilisszentlélek utáni "hegyjárás", ezért úgy határoztam, hogy a bevált gyakorlattól eltérően Szentendrétől már HÉV-ezés lesz. Sötétedett és bringával ilyenkor nem túságosan biztonságos a főutakon tekerni.

Sebaj, így is megérte ez a 84 km-es etap. Azt hiszem ezt a fajta túrázást még számos alkalommal megismétlem.

Már hosszabbodnak a nappalok és a hegyek között tekerni pedig kellemes "kényszer".

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: 2014. Nem volt tél. Január-február-március, irány a hegyek
Meglátó 2 a budai bringás. Bringás túrák a Visegrádi- és a Pilis hegységben - © 2008 - 2024 - meglatoii.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat